2012. augusztus 16., csütörtök

11. Fejezet


A nyaram úgy suhant el mellettem, mintha nem is lett volna. A sikamlós idő, úgy csúszott ki a kezemből, mint a mérges kígyó.
Havonta körülbelül öt-hat napot töltöttem Harry- vel. Viszont minden nap Skype- oltunk, és sokat telefonáltunk. Nem hiszem, hogy a kapcsolatunk megsínylette volna a távollétet. Jobban bírjuk, mint az előtte gondoltuk. Persze nagyon hiányzik!
Egész nyáron utazgattam. Belekezdtem a jótékonysági alapítványom körútjába. Árvaházakat, intézeteket, és gyermekkórházakat látogattam. Ruhákat, felszerelést, gyógyszereket, iskolaszereket, játékokat vásároltam nekik. Július közepe felé pedig felkért az Unicef nagykövetnek. Mondanom sem kell, mekkora örömmel fogadtam.
Szóval ellepett a munka. Beleástam magam, csak hogy ne kelljen arra a cikkre gondolnom…

G
yermeteg képek sorozata ez a bizonyos kiállítás, semmi más! Kár volt úgy elbíznia magát. Az előző tárlat valóban figyelemre méltó volt, ám mostani csupán meglepett csalódottságot váltott ki. Remélhetőleg Ms. Smith képes lesz újra nagyot mutatni, és megint kivívni a képzőművészet nagy alakjainak elismerését.

Megráztam a fejem. Nem szabad önsajnálatba mélyednem, mikor itt van ez a temérdek gyerek, akik igazi sajnálatot érdemelnek, sőt! Segítségre szorulnak! Hát segítek nekik.
A nyáron sok minden változott. Elköltöztünk egy kertvárosi házikóba, amire bár ráfért a felújítás, most már nagyon bájos, és otthonos. Mindannyian sajátkezűleg rendeztük be a szobánkat. Az enyémben semmi extra, de az enyém. Claire szobája stílusos, és olyan, mintha egy profi lakberendező csinálta volna. Roxy szobája pedig... háát.... szerintem borzadály. De neki tetszik, és ez a lényeg.
Dalma új szobája
C új szobája
Rox új szobája

Claire és Niall szakítottak. Rájöttek, hogy barátnak jobbak, mint szerelmeseknek. De még most is jóban vannak, és mindig jött C is velem és Roxy- val, mikor a fiúkhoz utaztunk. Azt hiszem, mióta nincsenek együtt, sokkal boldogabbak. Egymásra találtak, órákig is képesek dumálni. Legjobb barátoknak mondanám őket, de én ,még mindig nem tudom elhinni… Szóval ez jól sült el. Rox és Zayn még együtt vannak, olyanok, mint egy turbékoló gerlepár.
Miután befejeztünk a sulit, a csajok munkát kerestek. Roxy egy tetováló szalonnál kötött ki egy négy hetes kurzust követően. Még csak ilyen, segéd izé, de hár hónap, és akár saját szalont is nyithat. Nagyon élvezi. C pedig természetesen divattervező szeretne lenni, így az egyik tv csatornánál dolgozik stylist- ként, míg tanfolyamra jár.
Gwen kijött a kórházból, és pár hetes maradása után New York- ba költözött. Kezdünk eltávolodni, pedig még rendesen összebarátkozni sem volt időnk… De rendszeresen beszélünk.
Ma augusztus 16-a van.
A szülinapom.
És ebből az alkalomból az egész társaság nyaralni megy, valami istenhátamögötti helyre. Egy pici sziget, halandzsa névvel, amit lehetetlenség megjegyezni. Éppen a repülőn ülök a lakótársaimmal, valamint Eleanor- ral, és Dan- nel. A fiúkkal csak ott találkozunk.
A gép leszáll egy helyen, amit a legnagyobb jóindulattal sem neveznék reptérnek, megkeressük a csomagokat, és megkérdezzük, hogy hol lehetne taxit hívni. Ja, hogy a szigeten nincs taxi? Ááá… hogy is felejthettük el…
Felhívtuk a fiúkat, és Lou jött is a furgonnal (nem mondod, hogy ide is elhozták?!), és hazafurikázott minket.
A nyaralótól leesett az állam. Semmi nagy, vagy felvágós… egyszerűen nagyszerű!

Tengerparti, kétemeletes – de nagy – , teraszokkal, erkéllyel, hibátlan gyeppel, világító medencével… tökéletes! Mintha egy lakás magazinból előlépő stúdióház lenne.
Este lett, mire odaértünk. Egy nagy cuppanós puszival üdvözöltem Harry- t. DE persze neki ez nem volt elég, és addig csókolóztunk, mígnem az a veszély fenyegetett, hogy megfulladunk. Pakoltunk egy kicsit (a miénk az erkélyes szoba, ami a tengerre néz! Szülinapos protekció…), majd kiültünk a kertbe a tábortűzhöz, és énekeltünk. Niall gitározott. És egyszer csak észreveszem, hogy Gumicukor eltűnt. De nem volt időm ezen gondolkozni, mert már vissza is tért, és egy hatalmas tortát cipelt magával. Arcán édes vigyor… Hahh! Meg sem tudtam szólalni, így csak csöndben, és meghatódottan hallgattam, amint a legjobb barátnőim, és a világ egyik leghíresebb fiúbandája a „Happy Birthday to You”- t énekelték nekem, egy tengerparti nyaraló medencéje mellett. Hihetetlen! Egy éve még a fene se gondolta volna, hogy ez lesz!
Mikor befejezték, hüppögve borultam a nyakukba.
- Szeretlek titeket, ti majmok! – szipogtam. Sorra megöleltem mindenkit, majd mintha egy hónapja nem ettem volna, nekiestem a tortának. A negyedik szeletet, lehet, hogy már nem kellett volna megennem…
- Na de most, hogy tizennyolc lettél… – kezdte cinkosan Zayn – …Hivatalosan is ihatsz! – röhögött, miközben előrántott egy üveg pezsgőt. Örülök, hogy semmi erőset nem adott, nem illett volna az este hangulatához. Viszont így, hogy mindenki egy pohár pezsivel koccintott rám, tökéletesnek ítéltem meg a 18. szülinapom.
- Jó év lesz ez a tizennyolc – jelentettem ki, majd beleittam a poharamba
És persze a viszontlátást szépen megünnepeltük Hazzával, annak rendje, módja szerint…

2 megjegyzés:

  1. Csodás lett, nagyon büszke vagyok rád(: És örülök, hogy visszatértél ;)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, és azt is, hogy még mindig olvasod, és kommentezel is :DDD

    VálaszTörlés