Prológus

Kedves olvasók! Most jön egy sor lelkizés, aki gondolja nyugodtan ugorhat az első fejezethez, én azonban ajánlom, hogy elolvassátok, mivel sokat megtudhattok a főszereplőről. A nevem Gréti. Többet nem kell rólam tudnotok, mert ez nem rólam szól. Mindig is szerettem volna írni egy saját blogot, de féltem, hogy senkinek sem fog tetszeni… Aztán végig gondoltam… Mi bajom lehetne belőle? Egy próbát megér! Így aztán arra gondoltam, írok egy történetet a kedvenc bandámról, és egy lányról, aki valóra váltja az álmaimat. Ez a bizonyos lány a főszereplő. Sok bloggerrel ellentétben, nem magamról mintáztam. Nem is hasonlít rám külsőleg, belsőleg meg aztán végképp nem, mivel ő a végletekig türelmes, azonban én igen forrófejű vagyok, főleg, ha azt bántják, aki közel áll hozzám. A vágyainkkal kapcsolatban azonban más a helyzet. Ugyan az a célunk az élet játékában: művésznek lenni. Az átlag tini lányok énekesek, színésznők, esetleg táncosok akarnak lenni. Én másra vágyom. Abból szeretnék élni, hogy csak leülök, és rajzolom a körülöttem lévő világot.

Na de most legyen elég belőlem, jöjjön a történet. A főszereplő egy magyar lány, aki egy művészeti középiskola végzőse. Ez a lány lehetőséget kap arra, hogy tanulmányait Londonban fejlessze, ezáltal ugródeszkát kínálva neki a siker felé. Ez a lány szorgalmas, célratörő, de nem tipor el senkit, aki az útjába kerül, csak azért, hogy ő ezzel feljebb jusson. Sőt! Ez a lány hozzásegíti az embereket ahhoz, amit el szeretnének érni. Ezt a lányt Dalmának hívják. Dalmát sokat piszkálták az általánosban a neve miatt. Méghozzá Dalmatának… Nem a legszerencsésebb becenév… De a sok piszkálódás, és nem épp szerencsésnek mondható gyerekkora, amit minden egyes nap megkeserített a családja nem épp fényesnek mondható anyagi helyzete, megedzette. Erős lett, kitartó, szorgalmas, ám kedves azokhoz, akik nem bántották. Aztán kiderült, hogy ösztöndíjat nyert egy egész évre a külföldi testvériskolához, és persze kapva kapott az alkalmon. Mikor kikerült Londonba, azt csinálta, amit mindenki: részt vett a kötelező kurzuson. Ám az első félévet lezáró kiállításra bekeveredett egy műkritikus, és a másnapi lapban magasztalón dicsérte Dalma munkáját, és ígéretes jövőt vázolt sikerre, elismerésre éhes szemei elé. Ezután jött egy levél az egyik legjobb hírű Londoni galériától. Egy egész kiállítótermet ajánlottak neki az újonnan felfedezettek szárnyában. Dalma a fellegekben járt, rózsaszín köd borította agyát, de mindig is reálisan gondolkodott, ezáltal nem bízta el magát. Egy hónap sem telt el, és abból az egy picike teremből, egy egész emelet keletkezett. Dalma befutott, sikeres, híres lett. A legelső képének ára, melyet eladott, és amelytől oly nehezen vált el, tizenötezer font volt. Két legjobb barátnőjével kivettek egy lakást, nem kellett kollégiumban lakniuk, ugyanis két bajtársa is külföldi volt. Claire az Egyesült Államokból jött, Roxy pedig Kanadai. A két csaj teljesen különbözőek, mégis tök jól elvannak együtt. Minden jól megy, Dalma boldog, és sikeres. Van pénze, igaz barátai, és Londonban van. Mindene megvan, amire gyermekként mindig is vágyott.

Ám ekkor betoppan az életébe valaki, aki szintúgy megvan elégedve az életével. Híres, lányok milliói rajonganak érte. De mikor találkoznak, nem értik: hogy élhettek eddig egymás nélkül? Hogyan lehetett teljes az életük? De ez a kapcsolat tele van akadályokkal, a szerelmük útja göröngyös. Viszont, hogy mindenki értse a történet folytatását, kezdjük az elejétől, attól a naptól, mikor a két főhősünk találkozik.