2. Fejezet

Aki eddig olvasta, annak köszi, nagyon aranyosak vagytok. És ha tetszett is, akkor ajánld másoknak is pls… ;) Tudom, hogy eddig kicsit uncsi, de lesz ez még jobb is. A bonyodalom még hátra van. :DD jó olvasást! – Gréti xx

***

- Ezt komolyan gondoltad? Ebben nem jöhetsz! – mordult rám egyszerre Claire és Rox.

- Miért? Szerintem tökéletes – néztem végig magamon. Egy csőnaci, egy fekete magas sarkú, és egy bézs, félvállas lenge póló volt rajtam. – Egyébként is: ti még mindig köntösben vagytok – utaltam arra, hogy ne dirigáljanak, ha még ők sem öltöztek fel.

- De a mi ruhánk már ki van készítve – zárta le a témát Claire.

- Ha be akarsz pasizni, akkor bevállalósabb összeállításra van szükséged – tért vissza az eredeti témára Rox. Rám.

- Egyetértek. Roxy, te menj, sminkeld ki, valami hatásosabbra… mondjuk valami kékesre – adta ki a parancsot Claire. – Én addig keresek ruhát.

Mire visszaértem, ott várt egy kékes, szürkés mintás miniruha, hozzáillő Ruthie Davis cipővel. A ruha nem az enyém, de a cipő igen. És mivel imádom ezt a cipőt, és ment a ruhához, felvettem. És (bár nem szoktam ezt mondani), jól néztem ki. Illett kék szememhez.

Dalma cipője

Dalma ruhája

Felvettem hozzá egy fülit, és pár karkötőt, kezembe kaptam egy kis fekete kézitáskát, majd letopogtam a földszintre. Két barátnőm már várt. Claire- en egy tört fehér, csipkés ruha volt, rózsaszín cipővel, szája ciklámen színben virított. Roxanaban sem csalódtam: fekete, de nem kihívó ruha (hiszen gyűlöli a ribancos csajokat), és egy fekete platformos cipő, szeme füstös.

- A taxi kint vár. Gyere!

- Rendben… itt vagyok.

- Remek. Induljunk.

És már úton is voltunk. Mivel nem kellett címet mondanunk, és fizetnünk sem, így sejtettem, hogy Harry rendelte a taxit. Kiszálltunk, és beléptünk a zenétől dübörgő villába. Egy darabig sétálgattunk, kerestük a helyünket, majd feloldódva táncoltunk és ittunk egy-egy pohár martinit. Nem voltunk olyan vedelősek, én nem szeretem, csak kis mértéken az alkoholt, Rox tud inni rendesen, de most türtőztette magát, Claire meg… hát, ő tudja magáról, hogy gyorsan árt neki az alkohol. Épp táncoltam, mikor valaki megfogta a derekam. Oda kaptam a fejem, és megláttam Harry- t. Éreztem leheletén, hogy ő nem állt meg egy martininál.

- Szia Harry!

- Szia gyönyörűm.

- Gyönyörűm?

- Igen. Hiszen gyönyörű vagy.

- Oh… hát… köszönöm – mondtam, miközben közel húzódott, és megcsókolt. Keze megint lejjebb csúszott, de ezúttal visszahúztam, hiszen részeg, kitudja, mire vetemedik, nem? Hiszen fiúból van…

- Nincs kedved feljönni a szobámba?

- Nincs.

Ezen meghökkent.

- Miért?

- Nem lehet, hogy többet ittál a kelleténél, Styles?

- Hát… nem tudom… az igaz, hogy kissé émelygek…

- Látod? Na gyere! – És kivonszoltam a konyhába. Adtam neki egy pohár vizet, és előkotortam a táskámból egy smile- s tablettát, másnaposság ellen. Miután ezzel megvoltunk, visszamentünk a nappaliba, és táncoltunk, ameddig csak bírtuk.

***

Hajnali három. Már mindenki elment, csak Liam, Danielle, Louis, Eleanor, Niall, Claire, Zayn, Rox, Harry és én voltunk a házban. Épp üvegeztünk. Na igen… másnaposan nem épp a legbiztosabb játék, de a legszórakoztatóbb. Miután ezt is meguntuk, elkezdtünk csak úgy dumálni, és a csapat szépen lassan felszakadozott: párokra. Én és Harry a nappali egyik sarkában ücsörögtünk, a földön. Mi voltunk a legjózanabbak. Az este folyamán még egy martinit ittam, Harry pedig annyira szégyellte magát, amiért le akart fektetni, hogy nem ivott többet. Harry egyszer csak az ölébe húzott.

- Hé! Mi ez kérem? – kérdeztem teátrálisan.

- Semmi, csak szeretném minél közelebb tudni magamhoz a kisasszonyt.

- Vagy úgy. Hát akkor – mondtam, és megcsókoltam, úgy, olyan szenvedélyesen, mint az este folyamán egyszer sem.

- Hm… Bárcsak bármikor megtehetném ezt – mondta vágyakozva.

- Hiszen megteheted. Feltéve, persze ha velem vagy – feleltem játékosan.

- Ez nem igaz. Például, ha sétálunk az Oxford streeten, nem kaphatlak le. Mi van, ha lefotóznak? … nem, ezt nem tehetem, csak azzal a lánnyal, akivel járok – szólt kioktatóan, de tudtam, hogy ez is a szerepjáték része.

- De ezt az akadályt könnyen leküzdhetnénk, nem? – kérdeztem pajkosan.

- Milyen igaz – felelte, maga felé fordított. – Dalma, leszel a barátnőm? – kérdezte szégyenlősen.

Ekkor lefutott bennem a saját magammal folytatott vita, és mikor szemeibe néztem, így válaszoltam:

- A legnagyobb örömmel – tudtam, hogy jól döntöttem. Honnan? Onnan, hogy megkönnyebbültem, és a szívem gyorsabban kezdett verni.

Olyan boldogsággal csókolt meg, hogy azt hittem, szétrobban az örömtől. Miután szétváltak ajkaink, belenéztem szemébe. A szembe, amely ugyanolyan zöld volt, mint a parkbéli cicáé, a szembe, amely segített választani.

El sem hiszem, hogy ilyen könnyen beadtam a derekam. Hiszen még nincs 48 órája, hogy megismertem! Mi van velem? Olyan dolgokra vesz rá ez a fiú, amiről eddig álmodni sem mertem. Eddig én voltam a csöndes, komoly, segítőkész, szerény Dalma, és most nem ismerek magamra. De ettől függetlenül sosem voltam ilyen boldog. Ilyen teljes.

Fél ötkor elindultunk körbe a házon, felkeresni lakótársaim. Liam és Danielle jól el voltak foglalva egymással, Louis és Eleanor aludtak, a lány pasija ölébe tett fejjel. Niall és Claire egymás száján csüngtek, de hosszas búcsúzkodás után sikerült felkarolnom barátnőm. Roxyval már nehezebb dolgom volt.

Roxy épp Zayn- t oltotta, elég dühösen, de nem hangosan, gondolom nem akarta, hogy más is meghallja. Mikor beléptünk a szobába, észre vettük, hogy Zayn a hátát fájlalja. És a kezét, és a lábát… Hm…

- Rox! Nem akarsz mondani valamit? – kérdeztem felháborodottan.

- Nem, Mehetünk – felelte közönyösen.

- Ugye nem verted meg szegényt? – kérdeztem, és láttam a szemem sarkából, hogy Harry élvezi a helyzetet. Konkrétan meg akart pukkadni a röhögéstől.

- Megérdemelte – mondta egyszerűen, és egy vállrántással hozzánk lépett.

- Hah… jól van, a taxi kint vár, Harry kérlek, ültesd be a lányokat, addig én beszélek Zaynnel – miután kimentek, Zayn mellé ültem az ágyra. – Sajnálom, Roxana néha kicsit… forrófejű tud lenni.

- Nem az ő hibája. Az enyém. Túlságosan nyomultam.

- Tetszik neked?

- De még hogy! Hiszen nézz csak rám! Megvert! Elintézett! Még egy ilyen lányt nem találok sehol – mondta vigyorogva, és én eközben felmértem a kárt. Jól van… nyolc napon belül gyógyuló sérülések… minden fog megvan… csak néhány véraláfutás… sehol egy monokli… Úgy tűnik Roxananak is tetszik Zayn.

- Szerinted, van nála esélyem? – kérdezte, mintha a gondolataimban olvasna.

- Határozottan. Hiszen nézz csak magadra! Fel tudtál kelni a földről! Nem hagyott volna ilyen jó állapotban, ha nem lenne belédesve.

Ezen elgondolkodott.

- Hát jó. Köszi. Sokat segítettél – állt fel, én pedig követtem a példáját.