13. Fejezet

Itt. Egy szót mondanék, ami lehetőleg megmagyarázza, hogy miért nem írtam eddig: GIMI.

...

Bocsi :'(((

***

Becsaptam az ajtót, majd megfordultam. Ott állt az ágy előtt, és csak rám várt. Megindultam felé, majd rávetettem magam. Hevesen csókolni kezdtem, Ő, pedig készségesen viszonozta. Nyelvünk egyszerre mozgott, teljes összhangban. Pár perc után a mögöttünk lévő ágy felé tolt, majd óvatosan hátradöntött. Számról áttért a nyakamra, majd a kulcscsontomra, és megint a nyakamra. Éreztem, ahogy szívni kezdi, és kéjesen nyögtem egyet. Hogy ne kínozzon tovább, fordítottam helyzetünkön, és én kerültem felülre. Lassan elkezdem kigombolni az ingét, Harry pedig felfelé húzta a strandruhám alját. Mikor az összes gombbal végeztem, mellkasától kezdve puszilgatni kezdtem, egészen a nadrágja tetejéig. Ekkor felemelkedtem, és lassan – lassan – elkezdtem kibontani az övét. Majd kigomboltam a nadrágot, lehúztam a cipzárt…

- Ne kínozz…! – nyögte, mire odahajoltam hozzá és vadul csókoltam. Beleharaptam ajkába, és itt elszakadt a cérna. Letépte rólam a ruhát…

***

Reggel frissen keltem, egyből kipattantam az ágyból. A fürdőbe mentem, tusoltam, beleugrottam egy rövidnaciba és egy felsőbe, felkötöttem a hajam semmi smink, majd a konyhába siettem. Miközben felraktam egy kávét, azon gondolkoztam, honnan szerezzek papírt.

Mikor végre találtam, már csak toll kellett… de sebaj, órák kérdése, gondoltam. Mire minden meg lett, kész is lett a kávé.

Kezemben a csészével elkezdtem írni.

Tudom, hogy Roxy randi ideálja az autósmozi, az enyém a szerenád az ablak alatt (kicsit féltékeny is vagyok Rox- ra, hogy ő már ezt megkapta), de mi lehet Claire álom randevúja? És egyszer csak belém hasított a felismerés: csillagnézés! Hát persze!

Most hogy megszületett az ötlet, jöhetett a megvalósítás – gondoltam, miközben körmölni kezdtem a lapomra. Ez a beosztás született:

Én: szervezés, kézben tartás

Harry: teleszkóp

Niall: kaja, csípje ki magát

Rox: díszítés, zene

Dani, El: figyelemelterelés, ruha

Mikor ezzel meglettem zsebre tettem a telóm, letéptem a papírom egyik csücskét és írtam rá egy üzit, hogy ha kellek, hívjanak, majd elindultam végig a parton kezemben maradék lappal és a tollal.

Sétáltam és olyan helyet kerestem, ahol jó lenne a csillagles. Láttam pár kunyhót, és egy villát is. De egyik sem tetszett. Nem akartam nagyot, de mégis puccosat. Nem volt könnyű dolgom, de éppen ezen a ponton akadt meg a szemem egy megfelelő helyszínen:

Egy kis mediterrán ház volt, terasszal. Nem volt medencéje, „csak” egy jacuzzija.  Sehol egy fa, hanyattfekve is kémlelhetik az eget. Tökéletes! Odabattyogtam a kapuhoz, és megnyomtam a csengőt. Egy fiatal anyuka jött felém, kézen fogva a kb. 6 éves lányával. Mosolyogva közeledett, kinyitotta előttem a kaput, majd megkérdezte:

- Jó napot! Miben segíthetek? – na itt megkönnyebbültem, hogy beszél angolul.

- Jó napot! Nem szeretnék zavarni, csupán meg akarom kérdezni, hogy egy éjszakára kibérelhetnénk –e a házat?

- Hát… ö… - elég összezavarodottnak tűnt a nő, úgyhogy magyarázkodni kezdtem.

- Persze van hol laknunk, nem arról van szó, csupán tudja tízen lakunk a nyaralóban, és egy párnak szervezünk meglepetés estét, és elég nehéz romantikus hangulatot teremteni, ha még 8 ember van odabent…- dumáltam esetlenül, és látszott a nőn, hogy bár kedvesen mosolyog, magasból leszarja a mondandómat. Amolyan kimért, dúsgazdag családhoz csöngettem be, úgy tűnik…

- Ó. Értem – szakított félbe. – Nos, tudja, szívesen kiadnánk, de nem lenne hol éjszakáznunk…

- Ezt megoldom. Jöhetnek hozzánk. Elég nagy a ház. Van még vagy 3-4 szabad szobánk.

- Ez rendkívül kedves, de…

- Jól megfizetjük!

- Értem, de… - felelte, olyan „úgy nézek ki, mint akinek kell a pénzed?” képpel.

- Nincs véletlenül egy nagyobb lánya?

- Hát… de, van. Miért?

- Nem szereti a One Direction- t?

- De. De még egyszer kérdezem: miért? – kezdett ideges lenni.

- Csak mert a tíz fő fele a 1D.

- MIIIII?! – rohant ki visítva egy szőke, elkényeztetett lány, olyan 15 éves forma. - Te vagy Dalma? – mutatott rám hevesen, amitől hátrahőköltem. – Úristen! Úr- is- ten! Fel kell hívnom Amy- t… - kapott az iPhone- ja után.

- Szóval akkor áll az alku? – kérdeztem az anyuka felé fordulva. Gondoltam, ha a kiscsaj akart valamit, azt apuciék ígyis-úgyis megadják…

- IGEN! – felelt az anyja helyett a lány.

- Rendben – vigyorogtam.

Telefonszámot cseréltünk, aztán hazarohantam, abban bízva, hogy a többiek már felébredtek.

Otthon csókkal köszöntöttem Harry- t, majd kiadtam az utasítást, hogy az élete árán is találjon egy teleszkópot, majd vigye a megadott címre, és igen, biztos, hogy be fogják engedni, igen, tudni fogják – nagyon jól – hogy ki is ő. Mikor lelépett, Dan- hez, és Eleanor- hoz mentem, majd mondtam nekik, hogy vigyék valahova Claire- t, és egy megfelelő ruhát is szerezzenek valahonnan. Mikor ők is elmentek, s egy nevetséges magyarázattal arról, hogy én és Rox miért nem megyünk, elvonszolták C- t, megkerestem Niall- t, és leadtam a parancsot, hogy intézzen kaját, és hogy öltözzön ki. Ezután jöhetett a feketeleves. Felverni Zayn- éket, merthogy szokás szerint ők aludtak legtovább…

Bekukucskáltam a kulcslyukon, hogy ne zavarjak meg semmit, majd mikor már biztos voltam benne, hogy mindketten úgy alszanak, mint a bunda, belopóztam a szobába. Itt megnéztem, hogy van- e rajtuk ruha, és mivel volt, elővettem a telefonom, majd beléptem a kedvenc alkalmazásomba, ami egy duda volt. Megnyomtam a piros gombot, és azonnal megszólalt a fülsiketítő hang.

De a legjobb a reakció volt: Zayn mint egy hülye, úgy ugrott ki az ágyból. És egyből valami béna karate-pózba vágta magát. Mikor meglátta, hogy én vagyok az, először csúnyán nézett, és szidott egy sort, aztán vágott egy „not bad” fejet, végül jó éjt mottóval visszafeküdt. De még mindig nem ez a legjobb: Roxana tovább aludt! Nem, nem viccelek. Komolyan nem normális a csaj. Odamentem hozzá, és a füléhez tartottam a mobilom, úgy nyomtam meg a gombot. Erre persze felébredt, és rögtön trágár szavak tömkelegét zúdította rám, de mondtam neki, hogy Claire- ről van szó, és egyből felkelt. Lementünk, és miközben joghurtot ivott, vázoltam neki a feladatát, és megadtam a címet. Felment átöltözni, majd ő is lelépett.

Leültem Hazza laptopjához, és egy jó program után kerestem. Na nem magamnak, hanem a fiúknak. Ugyanis, mint sejtésem beigazolódott, öt perc múlva lecsörtettek a lépcsőn hárman: Liam, Louis, és Zayn, majd nekem estek, hogy miért lopom a csajaikat. Elmondtam nekik, hogy mit találtam ki nekik kárpótlásul.

- Paintball? – kérdezte mosolyogva Liam.

- Aha.

- Nem rossz – nézett rám vigyorral a fején Zayn.

- Már úgyis régóta terveztük, de sosem volt időnk elmenni – értett egyet Payn.

- Tényleg meg lehet enni a golyókat? – fűzte hozzá az építő megjegyzést Lou.

Szóval minden sínen. Oké. Akkor körtelefon. Harry talált távcsövet, épp úton van a házhoz. Danielle a lányokkal egy helyi – egyetlen – butikban van, és próbálnak valami tűrhető ruhát találni. Az én ír szőkeségem épp valami pizzázóban próbálja megértetni magát, remekelve a mutogatásban. Rox egy helyi lakostól próbálja nem kis pénzért elorozni a kültéri égőket, a lampionokat elvileg már megvette. Csúcs.

***

- Látnotok kellett volna az arcát! Valami elképesztő volt! – mesélt Harry, akinek utolsó feladata a sofőrködés volt, és így ő szállította le az értetlenkedő C- t a házhoz.

- Tetszett neki a dekoráció? – kérdezte Roxana.

- Egész biztos. És az is biztos, hogy jó kis estéjük lesz – kacsintott Styles, mire a könyökömmel hasba vágtam.

- És látnotok kellett volna a ruháját is! Hihetetlen, hogy egy ilyen eldugott helyen ilyet lehet találni!

- Hát, profik vagyunk! – dobta át a haját a vállán ál-nagyképűen El, amin elnevettük magunkat. Mikor abbahagytuk, már csak egy ember nevetett. Vagyis vihogott. Darcy. A gazdag kiscsaj. Igen, ránksózták a szülők, de vállaltuk, mert ez volt a házcsere feltétele…

Még beszélgettünk egy darabig, meghallgattuk a fiúk élménybeszámolóját arról, hogy Zayn nyerte a paintwar- t, vagy mit, és hogy milyen finom az ételfesték (?).

Felvonultunk Gumicukorral a szobánkba, majd betettük a Szerelmünk lapjait, és hajnalig dumáltunk, röhögtünk, és enyelegtünk.

***

Reggel nehezen keltem. Szokásomhoz híven csukott szemmel közelítettem meg a fürdőszobát, de persze koppanás lett a vége. Mármint a fejem koppant. Az ajtón.

Halkan lecsoszogtam a nappaliba, de meg is álltam az ajtó előtt, ugyanis fojtott beszélgetésre lettem figyelmes. Liam és Dan. Veszekedtek.