Szaladtam az ajtóhoz, és kinyitottam. Egy gyors csók után beinvitáltam
a nappaliba, beültettem Roxy és Claire közé, majd neki is elmondtam mindent,
úgy, ahogy az előbb a lányoknak.
Hát, rosszabban reagált, mint vártam. A lakótársaim inkább felmentek a
szobájukba, mikor látták viselkedését.
Teljesen kiakadt, aztán kiabálni kezdett, hogy miért nem vagyok
őszinte, és hogy túlságosan szeret ahhoz, hogy elveszítsen, ahogy Liam Dani- t.
Erre persze mondtam neki, hogy ne legyen idióta, sosem hagynám el. Aztán
odajött hozzám, és úgy ölelt meg, hogy nem kaptam levegőt.
Ezek után leültünk a kanapéra, és átbeszéltünk mindent.
- Hogy hívják? – kérdezte végül.
- Lindsay. És fanatikus rajongód. Szentül állítja, hogy miattam, nem
lehet a feleséged – mondtam gúnyosan.
- És válaszoltál már neki?
- Nem. Egyszer sem írtam vissza.
Meg akarta nézni az üzeneteket, viszont én nem engedtem. De végül is
valahogy csak kikönyörögte, így a kezébe adtam a telefonom, ő, pedig elolvasta.
És válaszolt neki a saját nevében! Na itt én akadtam ki. Mondta, hogy csak
védeni akar. Így is haragudtam egy kicsit, mert miért mászik bele a privát
beszélgetésembe? Nem elég, ha megnézheti? De lényegtelen, hamar túl tettem ezen
magam.
Megnéztem, hogy mit írt.
Kedves Lindsay, itt Harry. Szépen kérlek, szállj le a barátnőmről!
Fontosak nekem a rajongóim, de ő fontosabb. És én is elvileg fontos vagyok
neked, ahogyan a többi fiú is. És ha igazi rajongó vagy, örülsz neki, hogy
találtam valakit, akit szeretek. xx Harry
- Oké. Hát. Ez nagyon cuki volt tőled – mosolyogtam rá. – De várj.
Válaszolt.
Persze, még hogy Harry ír nekem… Hagyjuk már Dalma. Tudtam, hogy egy
hamis picsa vagy, de hogy még hazug is? Nem értem, Harry miért van veled. És ha
tényleg te írtál Styles, akkor bizonyítsd. Kövess be!
Hazza álla totál leesett. Az enyém is. Mert az egy dolog, h engem
szekál, de vele hogy lehet ilyen szemét? A párom kikapta kezemből a telefont,
majd a készüléket nyomkodva bejelentkezett a fiókjába, és bekövette Lindsay- t.
Ez alatt az ölembe vettem Claire rózsaszín laptopját, és megnyitottam a saját
fiókom. Újabb üzenet következett.
Nos, Dalma, lehet, hogy tényleg Harry írt, de ez nem ment fel. Lehet,
hogy nem vagy hazug, de gyáva annál inkább. Miért kellett őt is belevonni?!
A pasimnak is érkezett üzenete.
Drága Harry, sajnálom, hogy ilyen az első benyomásod rólam. Nem
indíthatnánk tiszta lappal? Esetleg találkozhatnánk valamikor. xo Lin
Barátom küldött neki egy nemleges választ, mire ezt kaptuk.
Hát jó. Ha neked az a r*banc kell inkább, mint én, legyen. De tudd, nem
beszélek veled többé, akárhogyan is könyörögsz. Én sokkal jobban illettem volna
hozzád. Örökre bánni fogod, hogy őt választottad.
Oké. Itt volt elég mindkettőnknek. Lecsaptam a laptop tetejét, ő pedig
visszaadta a mobilom.
- Hát ez. Durva – nyögte.
- Aha. És ez semmi. A régebbiek sokkal rosszabbak. Konkrétan fenyeget
bennük – kirázott a hideg.
Csönd.
- Beszéljünk másról. Hol fogjuk tölteni az ünnepeket? – terelte a
témát. – Egyébként azt mondtad, hogy több mint egy hónap van még addig.
- Igen, és? – nem értettem, mire akar kilyukadni.
- Hát… Dalma. December másodika van.
Értetlenül néztem rá.
- Az nem lehet.
- De, bizony – hitegetett.
- Úristen. De… hogy lehet ez?
- Mostanában el vagy havazva, érthető, hogy összefolynak a napok… -
próbált vigasztalni, de láttam rajta, hogy aggódik értem. Megköszörülte a
torkát, és újra megkérdezte. – Szóval, hol karácsonyozunk?
- Nem is tudom. Mondjuk a szentestét, és karácsony első napját
tölthetnénk nálatok, a családoddal. Aztán huszonhatodikán elrepülhetnénk
hozzánk, Budapestre. Úgy huszonnyolcadikán hazajöhetnénk, és a többiekkel is
ajándékozhatnánk, aztán együtt szilveszterezhetnénk – vázoltam ötletem.
- Hű. Nem azt mondtad, hogy nem gondolkodtál még ezen?
- Nem is. Most találtam ki.
- Rendben. Akkor lerendezem a saját családomat, te, pedig a tiédet.
- Megbeszéltük. Most pedig – csúsztam közelebb –, mesélj a családodról.
Szeretnék jóban lenni velük.
- Ó, ne aggódj. Imádni fognak – mosolygott, és megcsókolt.
***
Szóval. Itt ülünk a repülőn a barátnőimmel. Útban vagyunk Bécsbe,
megnézzük a karácsonyi vásárt. Roxana elfelejtette említeni, hogy a hétvége,
amit szervez, másik országban lesz esedékes.
Claire alvómaszkkal az arcán pihen, Rox pedig zenét hallgat. És én?
Unatkozom. És éhes vagyok.
Leszálltunk a gépről, és célba vettük a vásárt, ahol egyből jól
bekajáltam.
Szerencsére a munkám jól fizet, újra tehetősebb lettem, így nem kell
azon izgulnom, hogy az ajándékok beleférnek- e a keretbe.
December tizennegyedike van, és még nincs ajándékom a barátomnak, így
gondoltam itt megvehetem. De azzal nem számoltam, hogy tömeg lesz, és mínuszok
fognak repkedni, lefagynak a lábaim, és egy ügyetlen pasas rám önti a forralt
bort, ami csúnya nyomot hagyott a krémszínű kabátomon. Vettem egy másik kabátot
a vásárban, nem olyan szép, mint az, de fekete, arra az esetre, ha még egyszer
leöntenének.
Éppen feladtam az ajándék keresését, mikor a lányok felvetették, hogy
nézzünk be egy plázába. Bementünk, és végigjártunk egy csomó üzletet. És bár
vettem egy új Louboutins cipőt, Harry- nek még mindig nem volt ajándéka.
A fiúknak is vásárolni kellett valamit. Én és Claire a saját pasinknak
ugye nem vettünk, de a többinek egyformát vásároltunk. Én iPod- okat, és
gondoltam majd otthon töltök rájuk személyhez illő zenéket, C pedig vicces
feliratú bögréket.
Roxy bajban volt, mert ő is szerette volna meglepni a fiúkat, kivéve
Zayn- t, de ez azért mégiscsak furán jött volna ki. Így hát arra jutott, hogy
közös ajándékot kapnak, és fest nekik valamit a nappalijukba. Na tessék! Ő hogy
tud ilyen kreatív, és egyedi ötleteket kitalálni? Én miért vagyok béna az
ajándékozásban?
Szétváltunk, és mindenki saját bevásárló körútra indult, hogy egymásnak
is tudjunk meglepetést választani. Egy ruházati üzletben vettem C- nem egy
felsőt, amin az állt, hogy „Kövesd a divatot, kövess engem!”, Rox- nak pedig
egy bokacsizmát, szegecses sarokkal. Dan- nek egy szép Swarovski karkötőt
választottam, Eleanor- nak egy táskát, Gwennek pedig egy nyakláncot, amibe
belegravíroztattam, hogy „egy tenger nem szakíthat szét egy igaz barátságot”. Aztán
egy ajándéküzletben vettem öt képkeretet, hogy majd teszek bele közös képet.
De neki, még nem találtam
semmit.
Sokat törtem a fejem, aztán egyszer csak megpillantottam egy pólót, ami
azonnal megtetszett. Nem tudtam, vajon neki is megfelelne- e, így felhívtam
Liam- et. Ő azt mondta persze, és vegyem meg azonnal. Követtem utasítását, de
üresnek éreztem a szatyrot, amibe csomagolták. Kellett valami más is. Beléptem
egy órás boltba, és vettem neki egy gyönyörű órát a félretett pénzemből. Nem
túl ötletes, de… remélem, örül majd neki.
A központi szökőkútnál találkoztunk a lányokkal, és visszaindultunk a
reptérre. Felültünk a gépre, és már alig vártam, hogy újra otthon lehessek.
***
Valami nem stimmelt velem. Rengeteget ettem, és ettem, és ettem,
ráadásul furcsákat. És bár töménytelen mennyiséget kajáltam, mégsem lakhattam
jól, mert egyből ki is hánytam mindent…
Rossz előérzetem volt, így éppen az orvosi rendelőbe tartok.
Belépek az ajtón, leülök az egyik műanyag székre, és várok. Várok.
Közben halálra idegeskedem magam.
Végre sorra kerülök, bejutok az orvoshoz. Vázolom problémám, és kérek
egy vizsgálatot. A teszt elvégzését követően megjön az eredmény, aztán pedig,
amint meghallom a diagnózist, elsötétedik a világ…
- …Jól van kisasszony?... – hallom tompán a kérdést.
Kinyitom a szemem, de minden homályos, és ködös, inkább behunyom még
egy kicsit. Másodpercek elteltével újra megpróbálkozom, és még mindig minden
elmosódik, de lassan sikerül ráfókuszálnom a fölém hajoló doktor úrra.
- Jól van kisasszony? – kérdi újból.
- Öhm… igen – nyögöm, majd nehézkesen felülök.
- Rendben. Kérem, nyugodjon meg. Emlékszik, mit mondtam önnek az előbb?
- Igen. Gondolom ezért is… ájultam el? – mondtam, de inkább hangzott
kérdésnek.
- Pontosan. Kér inni egy pohár vizet?
- Nem köszönöm. Inkább… hah… azt hiszem el kell mennem, és közölnöm ezt
valaki mással is – motyogtam, és a sírás kerülgetett.
Az orvos nem akart elengedni ilyen állapotban, de biztosítottam, hogy a
folyosón veszek egy csokit az automatából, és nem lesz semmi gond, majd fogok
egy taxit.
Elindultam, és úgy tettem, ahogy ígértem. A taxi fél óra elteltével
lefékezett a megadott címen, én pedig fizetés után kiszálltam. Az ajtó előtt
legalább tíz percet vesztegeltem.
Nem szóltam, hogy jövök. De itthon van. Éppen fiús napot tartanak. X-Box-
oznak, és hasonlók.
Erőt vettem magamon, remegő kezekkel becsengettem. Pont ő nyitott
ajtót. A feje virult, mikor kinyílt az ajtó, aztán meglepődött, hogy én állok
ott, majd ledöbbent, mikor látta arckifejezésem.
- Kicsim, mi történt?
Megfordult velem a világ, és sírva a karjaiba vetettem magam.
